Az orosz betű kritikája. Oroszországi tervezők gondolatai
„Péter cár írás- és betűreformja három évet ölelt fel (1707–1710), ami jól jellemzi a sietős munkát, az önkényességet, sőt a hozzá nem értést a betűtechnológia terén. Az orosz műszaki rajzolók és rézmetszők nem igazán ismerték az antikva betű szerkezetét, a holland betűmetszők pedig, nem igazán voltak járatosak az orosz betűk finomságaiban. Végeredményben az történt, hogy a felséges uralkodó parancsára létrejött egy következetlenül megtervezett latinosított cirill antikva, amely megmásíthatatlanul részévé vált grafikai kultúránknak, sajnálatos eredetű hibáival egyetemben. (…) Az orosz betűformát jellemzésképpen a kialakult helyzettel írhatjuk le:
- a verzálok túlnyomórészt hasonlítanak a kurrens betűkre;
- kevés a fel- és lenyúló szárú kurrens betű;
- jelentős számban vannak jelen a függőleges szárak és a négyszögletes karakterek;
- az egyszárú karakterek hiánya, például az i betű kiiktatása az ábécéből, az egyik olyan ballépés, amit a sokat szenvedett orosz nyomdabetű eltűrt a szovjet korszakban.
(…) Hogyan lehetne javítani a helyzeten? Elméletben, két módszer ajánlható: (1.) ha a latin betűk gazdag formai változatosságát kimerítjük, miközben összeegyeztetjük az orosz nyomdabetű formáját az önmagában logikusabb orosz folyóírással (szkoropisz / Russian cursive); (2.) a középkori poluusztav betűről elmondható, hogy sorsa már eldőlt, digitális korunkban visszatért hozzánk. A poluusztav bizonyos megkötésekkel az 5. századi latin betűs félunciálishoz hasonlít. Ezen kívül a gótikus betűvel is kimutathatók némi analógiák.”
Vlagyimir Kricsevszkij (Samolet Design Studio, Журнал «Да!»)
„(Misztótfalusi) Kis Miklós betűje az egyik legjobb latin betűs antikva, sőt mi több, megalkotását nem sok idő választja el I. Péter korától. Az orosz cár feltehetően láthatott Kis Miklós betűivel szedett kiadványokat, és ismerhetett olyanokat, akik személyesen ismerték az alkotót. Magától értetődő lett volna, ha ezeket a betűket választja az új orosz antikva betű prototípusának. Azonban úgy alakult, hogy Kis Miklós betűje és személye több mint két évszázadig ismeretlen maradt.I. Péter legalább egyvalakit jól ismerhetett, aki személyes ismeretségben állt Kis Miklóssal, éspedig Nicolaas Cornelius Witsent (1641–1717), aki egyszemélyben volt utazó, földrajztudós, Amszterdam polgármestere, ezen kívül a hajóépítés történetét ismertető könyvek mellett kiadta Szibéria föld- és vízrajzát. Witsen nemegyszer találkozott a cárral, 1697-ben Amszterdamban fogadta az orosz küldöttséget. Witsen egy évtizeddel korábban II. Arcsil georgiai fejedelem (1647–1713) figyelmébe ajánlotta Kis Miklóst mint nagyszerű mestert, aki képes lesz az új grúz betűk megtervezésére.”
Vlagyimir Jefimov (ParaType)
„Formarendszerében a cirill ábécé nem egyenes leágazása a latin ábécének. Még abban az esetben sem, ha latin betűelemeket vesszünk alapul, mert ha figyelmesen megvizsgáljuk nyelvünk szavait, akkor felfedezhetjük, hogy a péteri új nyomdabetű újabb variációkat kínál. Például, a konstruktivisták betűje, a pálcabetű (palocsnije bukvi) megtervezése világraszóló design tettnek számított. Talán betűink szépsége a maguk nyersességében rejlik? Vagy inkább nyelvünk ambivalens sajátosságában rejlik, szépsége mindig azon igyekszik, hogy egy csibészes csúfság képébe forduljon át? Vagy reménytelenül csiszolgatjuk betűnk stílusát, abban a reményben, hogy feltornáztassuk őt a latin betű tisztaságáig?”
Jurij Gordon (Letterhead Studio)
Források
- V.Kricsevszkij (2000): 158 címszó és kép a tipográfiáról. Moszkva. 1. kötet. p. 109–110 (129. Orosz nyomdabetű címszó)
- V.Jefimov (2007): Világhírű betűk. 2. könyv. Az antikvák. Moszkva. p. 9, 46 (2. jegyzet)Vladimir Yefimov: Kis Cyrillic.
- J. Gordon (2006): Aa – Яя (Ától zéig). Könyv a betűkről. Moszkva. p.10
Nyomon követhetitek a kortárs cirill «tipomozgolódásokat»
- itt
- + typejournal.ru instaoldalán
Szerző: Voronko Vera
