Szerző: Hargitai Soma
Zapf születésnapja alkalmából egy kis áttekintést is adunk, miért is vagyunk annyira oda érte 
Kétségtelenül az egyik legnagyobb hatású kortárs tipográfus, pedig nem annak indult. Villamosmérnöki pályára készült, de a két világháború között politikai okból nem tudta megkezdeni a tanulmányait. Végül retusálóként kezdett dolgozni, a készségei és érdeklődése a kalligráfia iránt pedig hamar eldöntötték a jövőjét. Húszévesen már elkészítette betűtípusát, a Gilgengart fraktúrt.
Idejekorán felismerte a számítógépes tipográfia jelentőségét, ennek köszönhetően 1977-ben már ennek a szakterületnek az első professzora. Tanítványai és munkatársai közül sokan lettek meghatározó alakjai a szakmának.
Az informatika egyik óriásával, Donald Knuthtal dolgozott a TeX betűszedő rendszeren, ekkor készítette el a HZ-programot, ami az alapjává vált a mai szövegszerkesztő programoknak. (A HZ szabadalmakat később az Adobe szerezte meg és beépítette az InDesignba.) Ugyancsak nekik köszönhető, hogy a matematikai képletek tipográfiája is digitálisan elérhetővé vált. Ez volt az AMS Euler betűtípus.
Még idős korában is új fejezeteket nyitott: tanítványával és munkatársával, Nadine Chahine libanoni betűtervezővel dolgozott a Zapfino Arabicon, része volt a non-latin betűtípusok életre hívásának. (Chahine ma az arab betűtervezés kiemelkedő alakja és tanára.)
Zapf karriere átfogja a teljes digitális tipográfiát: ott volt a kezdeteknél, de még láthatta azt is, amikor megjelent az első Noto font (olyan betűkészlet, amely a teljes Unicode szabványt lefedi, azaz 100 különböző betűkészletet tartalmaz, karakterek tízezreivel).
2015-ben hunyt el, Németországban. Nélküle ezeket a sorokat sem olvashatnánk.
Munkájáról 1967-ben készült egy kisfilm, Hermann Zapf művészete címmel: