A szeptemberi Magyar Grafikában olvashattok Juhász Márton tanárunk nyáron megjelent HBD című kötetéről, az alkotóval Bézi Anita beszélgetett.
Mikor és milyen alkalomra készítetted az első születésnapi monogramot?
2011-ben, több mint 10 éve kezdődött. Két, számomra fontos dolog, a szerialitás és az adatok voltak a kiinduló pontjai. A sorozatokban rejlő – részben terápiás – lehetőséget a 2010-ben készült dailycar projekt – dailycar.tumblr.com – már megmutatta, ahol naponta rajzoltam egy kisautót, majd a papír és a rajzeszköz feltüntetésével posztoltam. Ebből később egy memóriajáték is született. Innen már szinte törvényszerű volt, hogy bármilyen más projektbe kezdek, az sorozat lesz. A másik inspiráció a hirtelen, nagymennyiségű adat feldolgozásának vágya volt, ugyanis akkor regisztráltam a facebookra, ahol akkor még mindenki őszintén és félelem nélkül adta meg valós születési adatait, így felmerült a gépi egygombos köszöntés valamilyen kreatív alternatívája. Elkezdtem személyre szabott monogramokat készíteni, olyan adatokat felhasználva, mint a név kezdőbetűi és a születési dátum. Akkor még a betűválasztás és a kompozíció, valamint a szín utalt a köszöntött személyre. Ezeket digitális polaroidként készítettem, tehát akár Illustratorban, akár InDesignban készült, a forrásfájlt sosem őriztem meg, és mindig az adott születésnapon készült. A sorozatokhoz való vonzalmamat, és az adatok, mint hasznos információk edukációs jelentőségét a következő, dailyg projektben – dailyg.tumblr.com – sikerült ötvözni, ahol minden nap egy számomra valamilyen szempontból fontos betűtípus kurrens g karakterét bemutatva, a betűtípus tervezőjének és forrásának feltüntetésével készült egy képeslap. A kurrens g karakter olyan szabad lehetőségeket kínál a tervezőknek, melyek sokszor rejtve maradnak, ugyanakkor miközben a típus jellegzetességeit magukon viselik, mégis egészen egyediek és példanélküliek maradnak a karaktertáblában.
Mindezen előzmények után elérkezett a fizikai távolságtartás ideje, a Covid időszak. Ellehetetlenültek a személyes találkozások, köszöntések, valamint ismét regisztráltam a facebookra… A régi adatokhoz újak jöttek, és a HBD projekt újraindult. Megmaradt a digitális polaroid jelleg, de már nem vektorosan és nem valódi betűtípusok felhasználásával, hanem manuálisan készültek. Kíváncsi voltam, hogy tíz év múltán találok-e még izgalmat magam, és örömet az ünnepelt számára.
(Folytatás a Magyar Grafikában)