Muzeális reprotechnikák
/ kollotípia, albertotípia, üvegnyomtatás
/ Collotype (.en)
/ Lichtdruck (.de)
A 19. századi síknyomtató eljárást ma is alkalmazzák Japán egykori császárvárosában, Kyotoban. A linken található kisfilm által bepillanthatunk ennek a lenyűgöző, de bonyolultnak tűnő reprodukciós technika folyamatába. A császári udvar gyűjteményében található régi metszeteket sokszorosítják, nyomtatják újra ezzel a technikával. A filmben látható, hogy a repro szemcsézettsége más, mint a hagyományos rácsozásé. Részletgazdag és finomabb árnyalatokat ad vissza nem csak a sötét, hanem a világos részeken is (hasonló a mai kristályrácshoz). A grafikai elemek szélei, például apró betűk, finom, sűrű vonalak szépen reprodukálhatók. Forrás
A lipcsei nyomdamúzeum fotói a technikáról
További repro info
„A fény-nyomtatásos formának elkészítésekor következőképpen járnak el: jó vastag üveglapot szorgosan megtisztítanak, s aztán vízüveg és állott sör, továbbá zselatin avagy tojásfehérje keverékével bevonják. Ennek az a célja, hogy későbbi fényérzékeny zselatinréteg biztosabban rögzítődjék az üveglaphoz. Ezt a réteget az üveglapra öntése után egy sötét helyen levő, körülbelül ötven Celsius-foknyi melegre szabályozott kályhán megszárítják, aminek következtében nagyon apró, giliszta-formájú elemekből összetevődött szemcsézet keletkezik a rétegnek a felületén. Az ilyenformán szemcséssé lett zselatinra már most rámásolva a fotográfiai képet: a krómos zselatin megvilágítatlan részei a későbbi kimosáskor megduzzadnak, a megvilágítottak pedig megmaradnak festékfogó nyomtatófelületként.”
Novák László: A nyomdászat története
Szerző: Voronko Vera
